Na, vajon kik is? Nem, ezúttal nem a cigányokról van szó, és nem is a ruszki betonfalloszt átértelmezőkről. A Hírszerző nevű webszemét weboldal egyik munkatársa szervezkedik. Tekintsünk most el Tomcat személyétől, s csak a száraz tényeket vizsgáljuk:
- A Lánchídon a két – vörösök által – kivégzett Hollán Sándornak soha nem került meg a holtteste, síremlékük – tudtommal – sehol sincs. (Ez utóbbi megállapítás egyébként igaz a tanácsköztársaság valamennyi áldozatára.)
- Minden jóérzésű ember (tehát a kommunisták kivételével mindenki) egyetért abban, hogy MINDEN EMBERNEK KIJÁR A VÉGTISZTESSÉG.
- Ezt [a végtisztességet] Tomcaték és a Hollán család úgy kívánták megadni apának és fiának, hogy helyreállíttatták az emléküket őrző, de a háború után a kommunisták által levert emléktáblájukat, ami ma Magyarországon az egyetlen emlékműve a vörösterror áldozatainak.
- Akiket tehát zavar ez az emlékmű, azokan nincs semmi jóérzés, és vagy el akarják hallgatni a vörösök embertelen cselekedeteit, vagy – ami még ennél is rosszabb – azokat hőstetteknek tekintik, az áldozatokat pedig még holtukban is meg kívánják fosztani emberi méltóságuktól – melyre ha másokról van szó, oly érzékenyek.
A kétnyelvű emléktábla
Ezek a bizonyos illetők riogattak már a XII. kerületi turulszobor elbontásával is, de látva az emberek elszántságát a szobor megvédésére, meghátrálni látszanak. Ugyanis hiába van a kezükben a bontási engedély, a mai napig nem mertek nekiesni, mert rengeteg ember – köztük én is – vállalta, hogy ha kell, erőszakkal is megakadályozza a bontást. Remélem, ezek az emberek azt sem tűrnék szótlanul, ha a Hollán-emléktáblát érné valami.
