Nemrég írtam a lánchídi emléktábláról. Nem bírtak magukkal a kegyeletsértők. „Művük” alább megtekinthető.

Hamarosan egy posztsorozattal kedveskedünk nektek, melyből megismerhetitek kedvenc kocsmánkat (melynek nevét egyelőre nem árulom el) és annak emblematikus arcait. Sajnos eléggé elfoglaltak vagyunk mindketten, így nem tudom pontosan megmondani, mikor kerül erre sor, de várjatok türelemmel, megéri.

Elfoglaltságunk nagy része persze – mint minden rendes író esetében – az anyaggyűjtésből áll, azaz le kell zúznunk az egységbe, hogy a bor megihlessen, illetve hogy az ott töltött idő elég hosszú legyen ahhoz, hogy minden bemutatásra érdemes arccal találkozzunk.

Addig is vigyázzatok magatokra, kerüljétek a vérmezei rémet!

Nosztalgiajárat a 4-6-os vonalán. Egyik haverom csak Petőfi-villamosként szokta emlegetni. Kérdés mondjuk, mennyire érzi nosztalgikusnak, aki még két éve is ilyenen járt iskolába/dolgozni.

A biopiacon zöldség, gyümölcs, tej, tejtermékek, húsféleségek, pékáruk, méz, bor és nagyon sokféle feldolgozott, fagyasztott termék kapható. A termékek elsősorban Magyarországon termelt és feldolgozott biotermékek, az árusítók szinte kivétel nélkül maguk a termelők.

A biopiacot október 10-én 10 órakor Láng Zsolt, Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat polgármestere, Czeller Gábor biotermelő, a Magyar Biokultúra Szövetség elnöke és Dolhai István, a Klebelsberg Kultúrkúria igazgatója nyitja meg.

1028 Budapest, Templom utca 2–10. Tel.: 392-0860.

kulturkuria.hu

Na, vajon kik is? Nem, ezúttal nem a cigányokról van szó, és nem is a ruszki betonfalloszt  átértelmezőkről. A Hírszerző nevű webszemét weboldal egyik munkatársa szervezkedik. Tekintsünk most el Tomcat személyétől, s csak a száraz tényeket vizsgáljuk:

1. A Lánchídon a két – vörösök által – kivégzett Hollán Sándornak soha nem került meg a holtteste, síremlékük – tudtommal – sehol sincs. (Ez utóbbi megállapítás egyébként igaz a tanácsköztársaság valamennyi áldozatára.)
2. Minden jóérzésű ember (tehát a kommunisták kivételével mindenki) egyetért abban, hogy MINDEN EMBERNEK KIJÁR A VÉGTISZTESSÉG.
3. Ezt [a végtisztességet] Tomcaték és a Hollán család úgy kívánták megadni apának és fiának, hogy helyreállíttatták az emléküket őrző, de a háború után a kommunisták által levert emléktáblájukat, ami ma Magyarországon az egyetlen emlékműve a vörösterror áldozatainak.
4. Akiket tehát zavar ez az emlékmű, azokan nincs semmi jóérzés, és vagy el akarják hallgatni a vörösök embertelen cselekedeteit, vagy – ami még ennél is rosszabb – azokat hőstetteknek tekintik, az áldozatokat pedig még holtukban is meg kívánják fosztani emberi méltóságuktól – melyre ha másokról van szó, oly érzékenyek.

 A kétnyelvű emléktábla

Ezek a bizonyos illetők riogattak már a XII. kerületi turulszobor elbontásával is, de látva az emberek elszántságát a szobor megvédésére, meghátrálni látszanak. Ugyanis hiába van a kezükben a bontási engedély, a mai napig nem mertek nekiesni, mert rengeteg ember – köztük én is – vállalta, hogy ha kell, erőszakkal is megakadályozza a bontást. Remélem, ezek az emberek azt sem tűrnék szótlanul, ha a Hollán-emléktáblát érné valami.